Mostanság írok. Új sztori után kutatok és várom, hogy megérkezzen egy friss, ropogós fordulópont az életembe. Imádom a változást. Mindig tartogat magában valami rendkívülit, újat, amit nem ismerek. Persze joggal kérdezhetnék sokan, miért vágyom másra, hiszen az én életem, valóban szédületes, (mondanák az ismerőseim). Igen és csakugyan az, na de pont azért szédületes mert olyan körülményeket teremtek magam körül, ahol csak szédülni lehet. Nem hiszed? Elmondom.
Írok. Sokszor menekülök bele a számítógépembe, ha a világ zaja felzaklat. A maga kikerülhetetlenségében pedig mégis élvezem a zajt. Tele vagyok tervekkel, bakancslistákkal. Járom a kijelölt utam.
Mennyire szeretem az utam…
Van civil foglalkozásom is. Értékesítési igazgató vagyok most is, csak most már a saját cégemben. Azért így más egy picit. De nem, ez nem egy márka promóciója lesz. Vagyis de. Én magam vagyok a márka. Amikor az idődet magad osztod be, annál nincs jobb. Fizikai fájdalmat okoztak azok az állások az életemben, ahol 8 órát, ne adja Isten, még többet is bent kellett lenni. Isten ments az ilyesmitől, még egyszer. Már nagyon régen megérett bennem egy gondolat: Soha többé nem leszek alkalmazott. A magam utamat járom, mert azon kényelmesen tudok haladni, nem engedem más tempóját az életembe. Elkezdtem tudatosan erre kalibrálni magam. Sokat utazom, lassan már nem lesz hely a térképen, ahová elmehetnék még. Na jó ez talán túlzás. Igen. Évekig éltem külföldön, először Amerikában, Kanadában majd Máltán. Különleges helyek, de nem elégedtünk meg ezzel. Mi nem olyanok vagyunk, mármint a férjem és én. Hol jártunk mi ketten? Össze sem tudom már számolni és ha a külön eltöltött idő alatt bejárt helyeket is hozzászámolnám akkor gyakorlatilag lefedtük a térképet.
Volt bázisunk Torontóban, láttuk befagyva a Niagarát, megcsodáltuk New York elképesztő nyüzsgését, Washington decens eleganciáját. Mississaugán és Buffalón, csak épp átutaztunk, megdöbbentünk a Hoover Gát monumentális építészetén. Zokogtam a Grand Kanyonnál. Jártam az „ördög játszóterén” a Nevadai Sivatagban. Las Vegas fényei kisütötték a szemem, Velencéje, Párizsa, Brooklyn hídja, Szfinxe és nagy piramisa, egészen elképesztő elszántságról árulkodott. Lenyűgözött a modern üvegváros Vancouver, Capilánó kanyon függő hídján, csukott szemmel szaladtam. San Diegoban steaket ettünk, táncoltam a csillagokon Los Angelesben, ámultam Hollywoodban. Nem értettem semmit Montreálban, pihentem Vancouver szigetén, Tofino kettősségén gondolkodtam. Kelownában majd megfagytam, Miamiban felmelegedtem. A Bahamákon süttettem a hasam, Mexikóban körbenéztem. Spanyolország kellemes csalódásnak bizonyult. A Földközi tengeren hajózva egy katamaránnal, Szardínián, Mallorcán és Krétán ámultunk. Máltára néhány évre, oda is költöztünk, Görögországban jókat ettünk, Egyiptomban betegek lettünk, mégis többször visszamentünk. Törökországban piacokon költöttünk, Olaszországot bejártuk, Velencétől, Bolognáig, Firenzétől Rómáig, a Vezuv kolosszális magaslata intett alázatra. Nápoly és Palermo, észak és Dél-Olaszország markáns különbségei figyelmeztettek. A csizma elé odagurult egy labda, Szicíliában ránk köszönt az Etna. Olasz és osztrák síparadicsomokat is szívesen látogatunk, hamarosan pedig, Marocco lesz utazásunk újabb célpontja és ez csak a listám első fele. Ha folytatom, meggyűlöl a rajongótáborom.
Álandóan bakancslistás helyeket keresek. Próbálom átélni, más kultúrák varázslatosságát. Igyekszem kimaxolni a pillanataimat. Mi a fenének élünk, ha nem ezért? És néha a maximum maga a csend, a nyugalom a béke. Nem rohanok én már sehová. Ó, és újabban, vlogolok.
Alul megtaláljátok a linkeket a vlogomhoz. A YouTube csatornám neve megegyezik a nevemmel. Mira Sabo de két lejátszási listát is találtok.
Utóbbit, a családi utazásaim során veszem fel, mert a sok történés, utazás és könyvmegjelenések közben, született egy gyermekem is és így, család lettünk. Méhemnek gyümölcse pedig annyira cukin mutat a videókon, hogy kénytelen vagyok ezzel is befolyásolni titeket. 🙂 Neeeeem. A kislányom álandó szereplési vággyal küzd és ha ez már így alakult, akkor legyen csak benne. Hogy legyen miért beperelnie felnőttként.
Most épp konzultációban vagyok lehetséges szerkesztőkkel és tördelőkkel, akik hamarosan neki látnak úgy könyvem ráncba szedéséhez. Szóval igen, készülök könyvel is neketek, de erről, majd egy következő bejegyzésben.
Mira Sabo
