Egy pszichológiai thriller önbeágyazása egészen kivételes élmény a számomra. Fontos a realitás, elhinni, hogy azt a Hitchcock-i borzongást valaki átélte. Az édesapámmal számos thrillert néztünk meg közösen moziban, ő volt az is, aki imádta az összeesküvéselméleteket, miközben kereste a lényeget a máz mögött. Rajongtunk a moziért. Fiatal korom legszebb emlékei. Talán mindig is bennem volt az elköteleződés mélyen a műfaj iránt. Észre sem vettem, úgy nőttem fel rajta. Ma már csak be kell írni a keresőbe: bestseller könyv, pszicho thriller, thriller könyv, felcímkézni a romantikus regények, legjobb thriller könyvek vagy akár a legjobb bestseller könyvek szavakkal, máris tobzódhatunk a kínálatban, és nagyjából tudjuk is mit kapunk, de huszonöt éve ez nem így volt.
Egy magyar kedvenc: Budai Milliárdosok
Akkoriban görcsösen szorongattam a kezemben Tőke Péter újságíró Peter Sheldon néven publikált Budai Milliárdosok című regény sorozatát (amit a keresztapámtól kaptam) és tátott szájjal olvastam, mindet.
Mindaddig ugyanezt csak Örkény István egypercesei tudták kiváltani belőlem – na meg persze Agatha Christie -, és valljuk be, elég nagy a szakadék közöttük, ami átívelt tizenéves koromból a húszas éveimbe. Így utólag tehát már nem túlzás kijelenteni: meghatározó hatással volt rám – valahogy tudat alatt is – a számos regény közírójának, a Leleplező magazin főszerkesztőjének, a Blikk c. napilap alapító főszerkesztőjének egészen kivételes alkotása, talán egy életre bevéste magát a stílusomba. Most visszagondolva az akkor sokak megdöbbenését okozó sorozat a rendszerváltáson meggazdagodott emberek történetét mélyrehatóan, ám fogyaszthatóan elemző állítólag fikciós mű tulajdonképpen rányomta a bélyegét a világnézetemre – ezzel a regényeimre-, még akkor is, ha ezt csak most ismertem fel magamban. Senki nem kérdezte meg akarom vagy sem, de megtörtént.
A Budai Milliárdosok ihletése Mira Sabo könyveiben
A történetvezetés és maga az összeesküvés, a káoszban ügyeskedő bróker polgárpukkasztó sztorija lenyűgözött, és talán tudattalanul is megihletett, csak közben eltelt huszonöt év. Elérni, hogy az olvasó felvonja a szemöldökét szerintem fáradtságos és néha önfeladó feladat. Mindig is azt gondoltam, grandiózus mennyiségű történet vár feltárásra azokból az időkből, a rendszerváltás utáni Magyarországról, ami majd hiteles korrajz lesz – mint például Vámos Miklós Szitakötője – és izgalmas történelemmé alakul, hiszen bizonyos részleteit a bőrünkön éreztük, és senki sem bánja majd, ha megspékeli az író a hölgyek nagy örömére egy meglehetősen domináns hímpéldánnyal, hogy a romantikus thriller iránti igény is ki legyen elégítve. Ahogy Tőke Péter is élt ezzel a lehetőséggel a korábban említett művekben, sőt meglehetősen meghatározta a főszereplő férfi normálistól eltérő hölgyétvágya a történetet, úgy elmondhatjuk mindezt a Tamássy család férfitagjairól a Birtoklás-trilógiában vagy akár a Fehér Gallér sorozatban. Vajon miért? Hogy felvonja a szemöldökét a kedves olvasó? Túlzásokkal tűzdelt, mert el akarja érni a figyelmet, hogy az író fantáziája letaglózzon, de az olvasóé sem kevésbé elképesztő, csak nem ő írta le, ő olvassa. Bevallom gyakran nyúlok ehhez az eszközhöz, amikor a figyelmet fent kell tartani. Tipikus thrilleri feszültség, ha szabad ezt kimondanom. Egy romantikus thriller könyv, esetleg pszicho thriller épp a drámai túlzásaival éri el az olvasót. A Birtoklás -trilógia mindhárom kötetében és a Fehér Gallér sorozatban is a férfi főszereplők hölgyétvágya, az instant kapcsolatok utáni igénye itt is túlzó. Túlzónak kellett lennie! Ugyanakkor a luxus élet, a gazdagság túlzásai egyáltalán nem azok, csak az olvasó gondolja annak, mert képtelen ilyen magasságokkal azonosulni. Vagy épp az ellenkezője. Arra vágyik, hogy legalább a könyvben azonosulhasson a társadalom egy százalékával.
